Származási ország: Japán
Továbbtenyésztés:USA
F.C.I. osztályba sorolás:5. csoport, ázsiai, spicc illetve õsi tipusú fajok.

Az amerikai akiták történelmének kezdete összefonódik a japán Akitáéval. Az 1600-as évektõl Akita tartományban rendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat (közepes méretû medvevadász kutyák) uszítottak egymás ellen. Majd az 1860-as évektõl Tosa-val és masztifokkal keresztezték õket, melynek eredményeképp méretük jelentõsen megnövekedett.
1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt nagytestû japán kutya tenyésztése tovább folyt. A második világháború idején a kutyák bundáját katonai ruházathoz használták fel, ezért számuk drasztikusan lecsökkent.
Mindeközben több egymástól jól elkülöníthetõ változat alakult ki, melyek továbbra is egy néven futottak. Ez a késõbbiekben komoly káoszhoz vezetett. A háborúból hazatérõ amerikai katonák az általuk megkedvelt Akiták tucatjával tértek haza az USA-ba. Az intelligens, környezetükhöz jól alkalmazkodó kutyák szépségükkel is lenyûgözték az amerikai tenyésztõket, minek következtében számuk és népszerûségük igen megnõtt.
Az Amerikai Akita Klubot (Akita Club of America,ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztõk Egyesülete (American Kennel Club,AKC) 1972 októberében ismerte el hivatalosan a fajtát. Az AKC és japán megfelelõje a JKC (Japanese Kennel Club) nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel, így egymás pedigré-rendszerének elismerésével sem, ezért nem volt lehetõség japán vérvonallal frissíteni az amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán Akiták között jelentõs eltérések alakultak ki. Így az Amerikai Akita egyedi, csak az USA-ra jellemzõ fajtává alakult.

Általános tudnivalók:
Csak tapasztalt, határozott ember kezébe ajánlható! Jelleme különbözik az európai kutyákétól. Érzékeny lelkû, túl kemény nevelés következtében félénk, agresszív lehet. Idegen tõle az alárendelõdés, ezért következetes de türelmes nevelésre van szüksége.
Az igazi felnõtt kort csak 2-3 éves korára éri el, küllemében és természetében is. Erõs a vadászösztöne, ezért mellette más állatok nincsenek kellõ biztonságban. Jól irányítható, de a póráz mindig kéznél legyen! Idegenekkel gyakran bizalmatlan, ám a családtagokkal, gyerekekkel, ismerõsökkel kedves és barátságos. Más kutyákkal szemben kimondottan domináns lehet, ezért együtt tartásukból konfliktus helyzetek adódhatnak. Ezek elkerülése érdekében néhány szabályt érdemes betartani, például: egymástól elkülönítve etetni, a kutyák egymás közti korai szocializációja, stb.
Bundájuk a vedléstõl eltekintve viszonylag gondozás mentes, bár igazán ápolt külsõt csak rendszeres fésüléssel, fürdetéssel alakíthatunk ki.
Mozgásigénye közepesnek mondható, de a hidegebb hónapokban élénkebb. A kennelben és udvaron (megbízható kerítés!) is jól érzi magát, de a rendszeres nagy séták teszik kiegyensúlyozottá. Egészséges fajta, nem hajlamos a csípõízületi dysplasia-ra ,ám elõforduló rendellenesség a szemhéj befordulása.

Általános megjelenés:
nagytestû, robosztus, erõt és eleganciát sugárzó arányos testalkatú, méltóságteljes kutya.

Temperamentum:
barátságos, inteligens, bátor és éber, nyugodt természetû kutya.

Fontosabb testméretek:
kanok 66-71 cm, szukák 61-66 cm magasak. A marmagasság és testhosszúság aránya kanoknál 9:10 szukánál 9:11

Fej:
masszív, medveszerû, a testtel arányos, nyugodt arckifejezés esetén ránctalan. Alakja felülrõl nézve tompa háromszögre emlékeztet.

Agykoponyai rész:
a koponya a fülek között lapos és széles, a homlok tájékon sekély barázda fut. A stop jól kivehetõ de nem túl éles.

Arcorri rész:
az orrtükör széles és fekete, a fang telt, mély és széles. Az ajkak feketék, nem lógóak, a nyelv rózsaszín. Az állkapocs erõteljes, kívánatos az ollós harapás, de a tétre harapás és két P1-es és/vagy M3-as foghiány megengedett. A szemek a fejhez képest kicsik, nem kidülledõk, sötétek, a szemhéjak széle fekete, szorosan illeszkednek.

Fülek:
felállóak, háromszögletûek, nem túl magasan ülõek. Oldalról nézve figyelõ állásban a nyak vonalát meghosszabbítva nyúlnak elõre. A fej méretéhez képest nem túl nagyok.

Nyak:
vastag, izmos, elhanyagolható lebernyeggel, a vállöv felé szélesedõ, viszonylag rövid.

Hát:
feszes és vízszintes.

Mellkas:
széles, mély, ívelt bordák, jól fejlett szegycsont, közepesen felhúzott hasvonal.

Farok:
magasan tûzött, gyûrûsen vagy dupla gyûrûsen hát fölé vagy lágyékra hajlítva hordott. A töve nagy és erõs.

Végtagok:
erõs csontozatúak ,párhuzamosak, egyenes mellsõ lábak. A vállöv izmos, erõteljes, a lapocka közepes lejtésû. A comb erõsen fejlett, hátulról nézve párhuzamos. A csánk mély, nem fordul sem ki sem befelé. A mancsok macska lábhoz hasonlóak, erõs ujjakkal, vastag talppárnákkal.

Far:
erõs, izmos, a mellsõ végtaggal arányos szélességû.

Mozgás:
térölelõ, rugalmas, közepes lépéshossz és lendület, a hátsó és mellsõ lábak egy vonalon mozognak. A hát végig egyenes.

Szõrzet:
a bunda kétrétegû, sûrû, puha, rövidebb aljszõrzet, és valamivel hosszabb, durvább tapintású, egyenes, a testtõl kissé elálló fedõ szõrök. A farok, mar és far tájékán az átlagosnál valamivel hosszabb.

Színek:
többféle színváltozat megengedett, pl.vörös, barna, fehér, csíkos, szürke vagy ezek bármelyike fehér jegyekkel, tarka (pintó). A színek élénken csillogóak, tiszták, a rajzolat jól kivehetõ. Megléte esetén kontúros sötét maszk, rajta fehér folt, csík megengedett. A fehér kutyák maszk nélküliek. A fedõ és aljszõrzet nem feltétlenül egyezik.

Oldal: Az amerikai akita története
Szegedszéli Whitefeet Amerikai Akita Kennel - © 2008 - 2024 - whitefeetakita.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat